“Ki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik”

A néphagyomány november 11-ét – Szent Márton ünnepét – úgy tartja, mint a tél eljövetelének kezdetét. Eleink az őszi búza betakarítása után ezen a napon pihentek meg az egész éves földeken végzett fáradságos munka után. A megpihenés jegyében – ki-ki lehetőségéhez mérten – nagy vacsorákat rendeztek, melyek mulatsággal jártak együtt. Ehhez a hangulathoz hozzájárult, hogy ekkor csapolták meg először az újborok hordóit. A vigasságot kissé beárnyékolta egy kellemetlen kötelesség, hiszen a földből élőknek ekkor kellett a kifizetéseket – például földbérleteket – is megejteni. A praktikum jól összekapcsolódott a katolikus szokásokkal, hiszen a Karácsonyt megelőző negyven napos böjt kezdete (november 12), valamint a Márton napi libaevés és kifizetések között ok-okozatiságot tudunk felfedezni.

“Ki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik” – így tartották. E szárnyas elfogyasztásának történetéhez fel kell elevenítsük a Márton legendát!

Tours-i Szent Márton Savariában (ma Szombathely) született a Római Birodalom területén. Fiatalemberként Constantinus és Julianus császárok regnálása alatt szolgált a római hadseregben. Úgy történt, hogy egy különösen hideg téli estén Márton megosztotta meleg köpenyét egy koldussal valahol Galliában. Aznap éjjel Jézus megjelent az ekkor megtérő katona álmában – koldus képében.

Számos legenda magasztalja Márton természetét. Mikor Tours püspökévé szentelték, annyira nem tartotta magát érdemesnek a cím elnyerésére, hogy szerénységében elbujdosott egy libaólba. A szárnyasok azonban nagy ricsajt csaptak, evégett néhány egyházfi rátalált Mártonra, így sikerült végül az avatás.

A liba nemcsak a régi parasztvacsorák asztalain, hanem mint természetbeni – földesúrnak adott – juttatás is kapcsolódik az ünnephez. Emellett liba alakú süteményt is készítenek az ünnep jegyében német nyelvterületeken.

A német Márton napi hagyományok Magyarország sváb nemzetiségi területein is közismertek és ma is népszerűek. Családok, vagy óvodai, iskolai gyerekcsoportok november 11-én este otthon elkészített lampionokkal – bennük mécsessel – járják az utcákat, vidám dalokat énekelve, emlékezve Márton tetteire. A gyerekek előadással készülnek, amelyen felelevenítik a szent koldussal való találkozását, majd az est lezárásaként Márton napi tüzet gyújtanak. Még elfogyasztják a süteményeiket – jellemzően az úgynevezett weckmannt, majd együtt indulnak haza. Az otthagyott pislákoló kis lampionok pedig elalvásukig szívmelengető díszei a november közepi falusi, kisvárosi estéknek.

forrás:http://www.akademiaklub.hu/marton-nap/